Közgyűlés: ügyes, bajos

Remek tempó, jelentős és vicces kacskaringókkal, meg egészen durva csúcspontokkal: a humán alpolgármester rosszulléte mellett is számtalan tanulságos és elgondolkodtató, mi több, megkerülhetetlen momentummal szolgált a legutóbbi közgyűlés első felvonása. Városképi visszanéző, magyar muzsikával.

A döntések részletes összegzését majd nyomatja a hivatalos honlap, lássunk néhány olyan elemet, ami még most, napok múltán is sajgó fájdalomra, de legalább összerezzenésre ad okot, ha a múlt csütörtöki közgyűlésre gondolok.

“Magas ívből legyint”

Immár nemcsak az ellenzéki alakulatok ármánykodása, de egyenesen egy névtelen feljelentés is foglalkozik a városgazdálkodás ügyes és bajos dolgaival, legalábbis erről számolt be Cserna Gábor polgármester a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálata nyomán – a gyanú hűtlen kezelés, epedve várjuk az eredményeket. A bajos ügyek sorában említette a gázmotoros erőművek tulajdonlásának kérdéskörét Pintét Tamás, kiemelve, hogy a városi cégek vezetése “gazdálkodása és garázdálkodása során rendre hülyének nézi” a városvezetést. A politikai impotencia vádját visszautasította Cserna Gábor, ám akár Freud-i elszólásnak is tételezhetjük, hogy válaszában elismerte: a cégvezetők egy része “magas ívből legyint” a városérdekre.
A Jobbik-Fidesz párharc után sem csökkent az oknyomozó indulat, Pintér Attila azt nehezményezte, egyébként okkal, hogy ellenzéki képviselőként három hónap alatt sem kapott érdemi választ a Dunanett Kft. gazdálkodását firtató kérdésre. (Fontos és platformfüggetlen tényező, hogy a polgármester válaszában szintén nehezményezte az elmaradást.)

Milliárdok, százezrek, búcsú

A téma érdekes momentuma volt – jóval később –, hogy a gépkocsihasználatot vizsgáló, egyébként megszavazott javaslat kapcsán szót kért/kapott Szabó József, a DVG Zrt. akkor még hivatalban lévő elnöke, és ő is mondott egy, sőt több cifrát. Egyrészt kiemelte, hogy a város anyagi helyzete nem jó, mi több, még annál is rosszabb, másfelől több hónapos fizetési elmaradások tényét erősítette meg, végül még arról is beszélt, hogy a döntéshozók a néhány milliós tételek feletti árgus vizsgálódások mellett jóval nagyobb tételek felett siklanak el – “ha meglesznek a milliárdok, akkor már meg lehet és meg is kell fogni a százezreket”.
Zárójel helyett: a fenti megnyilatkozás egyúttal Szabó doktor közgyűlési búcsúbeszédének is tételezhető: a város történetének több évtizedén átívelő hatalmi berendezkedés emblematikus figuráját zárt ülésen távolította el a vagyongazdálkodási cégcsoport éléről a közgyűlési többség. Született más döntés is: mint egyedüli részvényes, a DVG Zrt minden vezető munkatársának a kinevezésének a jogkörét magához vonta az alapító okirat módosításával, majd egyidejűleg ezzel a döntéssel, az igazgatóság korábbi – a tagok által választott – elnökét visszahívta az igazgatóság tagjai közül, és helyére új igazgatósági elnököt választott: Oszlánczi Tiborné került a felelős pozícióba. Egyúttal a társaság cégjegyzése a továbbiakban az igazgatóság elnökének és a vezérigazgatónak az együttes aláírásával történik, valamint arról is döntött a közgyűlés, hogy a vezérigazgató munkaviszonyának a megszűnését követő időre, vagyis január 1-jétől egy újabb pályázatot ír ki a vezérigazgatói munkakör betöltésére.
Összeállításunkat az alkalomhoz illó magyar muzsikákkal illusztráljuk – az egész közgyűlés hangulatához passzoló katasztrofista, elgondolkodtató, szomorkás nótákkal az underground/alter/folklorista szcénából. Máris itt a Zaj!

Gazdálkodás még

Szintén a gazdálkodásra fókuszált – az eredmények mellett kazalnyi problémát felemlítve – Szepesi Attila gazdasági és stratégiai ügyekért felelős alpolgármester, miután Szabó Zsolt is kifejtette a városi cégek gazdálkodásának reformjára vonatkozó javaslatait; az LMP-s politikus szerint a jelenlegi modell ötlettelen és fenntarthatatlan, s bár éppen ezt kívánta cáfolni, végül is éppen ezt erősítette a városvezető is. Szepesi szerint jelentős eredmény, hogy a polgármester helyén nem csődbiztos ül, mint ahogy az is, hogy nem omlott össze a rázós nyári hónapok ínsége nyomán az önkormányzat gazdálkodása.
Ugyanakkor az alpolgármester is abszurd példaként említette, hogy az egyik város cég felszámolási eljárást kezdeményezett egy másikkal szemben – hogy melyik két cégről van szó, azt a DO nyomatékos kérésére sem árulta el Szepesi Attila, végül Cserna Gábor mondta ki a döntő szót, nem kívánnak nyilatkozni. A polgármester álláspontunk szerint tényszerűen megsértette a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, még érvényben lévő törvény 19. paragrafusának első bekezdését, tételesen azt a passzust, miszerint: “Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben – így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.” (Kiemelések tőlem – Öcaline.)
A jogszabály – 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról – elérhető az Adatvédelmi Biztos weboldalán, minden további érvelés helyett: itt olvasható.
De vissza az alpolgármesteri szólamhoz: szintén Szepesi Attila felszólalásából vált napnál is világosabbá, hogy új fejezete kezdődik a Dunaújvárosi Élményfürdő-sagában, miszerint a nagymedencéből már leengedték a vizet, október 1-jén a tulajdonos pénzintézet bezárja a fürdőt, addig gondoskodni kell a gyógyászat átköltöztetéséről (a jelenlegi felállás szerint a Szent Pantaleon Kórház központi épülete ad otthont – hosszú évek “körtánca” után: újra – a rendeléseknek, leszámítva a vízgyógyászatot, aminek a sorsa még bizonytalan).

Vendéglátó, kocsma(kul)túra

Külön fejezetet érdemelt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskola ügye – a polgármesteri összegzés szerint szintén feljelentésbe torkollhat, hogy az 1996-ban PHARE-támogatásból berendezett Fészek Tanétterem helyén lepukkant bázist találtak az önkormányzati intézménnyé visszavett középiskola vezetői az átadás-átvételkor, az iskola újbóli berendezése is nagy nehézségekbe ütközött. Szerény emlékezetünk szerint ekkor került a DO-tudósító jegyzetfüzetébe a Vad Fruttik egyik dalcíme – nem is sejtve, hogy a Béke presszó szövege szinte önbeteljesítő jóslatként csenghet a fülünkben később:

Merthogy ezt követően csapott össze – szigorúan verbálisan persze – Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármester és Kismoni László, az apropót egy június 9-én (!!!) kelt levél szolgáltatta, a problémát a Bercsényi utcai presszó nyitva tartási rendje. Röpködtek a vádak és viszontvádak, hol van és hol nincs melegkonyha, valóságos kocsma- és gasztrokulturális körút állomásain adózhatott a hallgató a test gyönyöreinek (és persze óhatatlanul az eszembe villant újra a babgulyásos Béke-jubileum összes finom falata, a kapcsolódó könyvbemutató emlékezetes  pillanataival együtt), a többit sajnos ismerjük: rosszullét, infarktus, és ezúton is őszintén jobbulást.
A közgyűlés egyébként végül mégis engedett a negyvennyolcból, összesen negyvenhét kérdésben hozott döntést – fájó és figyelmeztető, hogy mégis az ügyes bajokra, bajos ügyekre kell emlékezzünk. Jöhet egy búsuló a végére.

Szomorú, gyönyörű – mint az élet.